Az idegrendszert befolyásoló paraziták. A parazitákról általában

Főoldal » Betegségek » Fertőző betegségek » Parazitafertőzések » A parazitákról általában Parazitának azokat az állatvilágba tartozó élősködőket nevezzük, amelyek táplálékuk megszerzése céljából egy másik.

Bélféreg tünetei

Élettevékenységükkel közvetve, vagy az idegrendszert befolyásoló paraziták károsítják gazdájukat. A rendszertani besorolás szabályainak megfelelően a paraziták is kettős nevet viselnek: például Ascaris lumbricoides.

Az első név a nemzetségre genusa másik az adott nemzetségbe tartozó fajra species utal. Az élősködőkkel foglalkozó tudományág, a parazitológia a XIX. A parazitológia atyjának Karl Asmur Rudolphit megelőző tabletták férgek férgek számára, a berlini zoológiai intézet alapítóját tekintjük.

A század közepétől egymást követték a paraziták szervezetének, életmódjának és az általuk okozott betegségeknek a tisztázására irányuló vizsgálatok.

Account Options

A parazitológia tárgykörébe egysejtűek protozoákférgek, valamint ízeltlábúak helminthek, arthropodák tartoznak. A szűkebb értelemben vett orvosi parazitológia ezek közül csak azokkal foglalkozik, amelyek élőlényekben élősködnek.

Ennek megfelelően a továbbiakban csak az egysejtűekkel és a férgekkel, illetőleg az általuk okozott fertőzésekkel foglalkozunk.

A protozoák az állatvilág legegyszerűbb szervezetei, egyetlen sejtből állnak. Kétféle fejlődési alakban, illetve életformában fordulnak elő: trofozoit vagy ciszta alakban.

• BNO – Az idegrendszer betegségei – Wikipédia
• Agymosott szöcskék halálugrása | National Geographic
• Flashcards - Növények, gombák, zuzmók összefoglaló
• Paraziták a szervezetünkben: mikor gyanakodjunk? - HáziPatika
• Bélféreg: hogyan védekezzünk ellene?
• Az emberben is élnek paraziták Az emberben is élnek paraziták Belgyógyászat Dr.
• Mit lehet tenni bélféreg ellen?
• Talán a legismertebb példa a hangyát zombivá tevő gomba, vagy a Toxoplasma és a rágcsálók vakmerőségének kapcsolata, azonban a világ ennél sokkal több manipulációs viszonyról tud ma már.

A trofozoit az egysejtű aktív alakja, ez táplálkozik, mozog, szaporodik, és ez felelős a klinikai tünetekért. Ha a körülmények számára kedvezőtlenül alakulnak, sejtjének felületén ellenálló burkot képez, és cisztává alakul. Az idegrendszert befolyásoló paraziták ciszta az egysejtű nyugvó alakja, amely jóval ellenállóbb a külvilág behatásaival szemben, mint a trofozoit.

Ezért a fertőzések terjesztésében is ennek az alaknak van nagyobb szerepe.

Sokat alszik, mégis folyton fáradt? Ez lehet a kiváltó ok Ennek oka az lehet, hogy a baktériumok hatással vannak az agyunkban zajló vegyi folyamatok egyensúlyára, ezáltal változást okozhatnak viselkedésünkben.

A csak mikroszkóppal látható protozoák közös sajátsága, hogy valódi sejtmagjuk és plazmájuk van, ezekhez járulékos szervek: például ostorok vagy csillók is társulhatnak. Ivartalanul vagy ivarosan is szaporodhatnak, az előbbi egyszerű kettéosztódás, az utóbbi két különnemű egysejtű egyesülése. Bárhogyan is történik a szaporodás, mindig a sejtmag osztódásával kezdődik, és csak ezt követi magának a sejtnek a kettéválása.

A férgek 12 millimétertől méterig terjedő nagyságú állatok. Többségüknek elkülönült emésztőtraktusa van, és mindegyiküknek van legalább kezdetleges kiválasztószerve, idegrendszere és jól fejlett szaporítószerve. Bizonyos csoportjaiknak kiválasztó mirigye van, amely a száj közelében nyílik a szabadba, és olyan, úgynevezett lytikus anyagot termel, amely feloldja a tápanyagot.

Némely az idegrendszert befolyásoló paraziták ennek az anyagnak a segítségével hatol át az állati szöveteken, miközben a test egyik részéből a másikba vándorol. A férgek szaporodásának kétféle módját ismerjük: petékkel vagy lárvatermeléssel sokasodnak.

A peték tokkal, burokkal körülvett képletek, amelyeknek mérete, alakja és száma fajonként változó, s a fajok ezzel jellemezhetők. A petékből többszöri barázdálódással lárvák fejlednek. A parazitás fejlődés olyan folyamatlánc, amelyben az egyik láncszemet, a fertőzés forrását, a fertőzés útja kapcsolja össze a a másikkal, a fertőzésre fogékony egyeddel. A fertőzés forrása a parazita úgynevezett végső gazdája. Végső gazdának nevezzük azt az élőlényt, amelyben a parazita kifejlett alakja él.

A végső gazda lehet az ember vagy különböző állatfajok. A fertőzés útja kétféle lehet: közvetlen direkt vagy közvetett indirekt.

Mind a parazita élősködés, mind a parazita együttélés lényege a táplálékszerzés és a fajfenntartás biztosítása. A tényleges parazitizmus és az együttélés között sokszor nem élesek a határok, előfordul, hogy esetenként valódi parazitaként léphet elő, az egyébként szimbiózisban élő egyik faj. Abban az esetben azonban, ha pl. A parazita - élősködés több formája ismeretes: -Valódi parazitizmus: ekkor a gazdaszervezet mindig károsodik, mert a parazita a szervezet sejtjeiből, szöveteiből fogyaszt, ill. Azokat a parazitákat, amelyek a gazdaszervezetben élősködnek, endo- parazitáknak belső- paraziták nevezzük, amelyek pedig a gazdaszervezet felszínén élősködnek azok az ekto- paraziták külső- paraziták.

Az előbbi esetén a környezetből a parazita előzetes fejlődés nélkül, közvetlenül, érintkezés útján: az élelmiszerek, a víz, a használati tárgyak vagy a piszkos kéz közvetítésével kerül a szervezetbe. A közvetett terjedés feltétele, hogy a parazita a fertőzés előtt valamilyen fejlődési folyamaton átessen.

Ez történhet a külső környezetben: a talajban, más esetekben a vízben, a növényzeten, ahogy ez főképp a trópusi élősködőkre jellemző. Sok parazita előzetes fejlődése állatokban megy végbe, ezeket az állatokat köztigazdának nevezzük. Az ilyen fertőzések esetén beszélünk parazitás zoonózisról.

EXTRA AJÁNLÓ

Az ember élősködőinek köztigazdájaként rágcsálók, kérődzők, mindenevők, ragadozók is szóba jöhetnek. Az Egészségügyi Világszervezet WHO meghatározása szerint: "zoonózisnak nevezzük azokat a betegségeket és fertőzéseket, amelyek természetes úton átterjednek a gerinces állatokról az emberre". Annak, hogy a paraziták földrajzi előfordulása különböző, elsősorban az az oka, hogy külvilági életszakaszukban eltérőek a környezeti igényeik.

A talajban fejlődő féregpeték érését a környezeti tényezők - a hőmérséklet, a nedvesség, a talaj összetétele stb. Ebből következik, hogy egyes paraziták csak bizonyos éghajlati körülmények között találják meg terjedési feltételeiket.

Akadnak kizárólag trópusokon élő paraziták, amelyeket nemcsak az éghajlat, hanem az ottani klímához alkalmazkodott, földrajzilag körülhatárolt élőhelyű köztigazdájuk is ahhoz a területhez köt.

Hogyan ismerhetjük fel a parazitafertőzést?

Ezeknek az úgynevezett valódi trópusi vagy egzotikus parazitáknak a hazai elterjedésével nem kell számolnunk. Igen különböző a parazitáknak a gazdájukhoz való viszonya. Jó néhány élősködő olyan erősen alkalmazkodott egyetlen állatfajhoz vagy az emberhez, hogy más gazdában nem is tudnak megélni. Ezek a gazdaspecifikus paraziták. Mások több rokon fajban is megélhetnek, megint mások egymástól rendszertanilag távoli állatcsoportokat is megfertőzhetnek.

A gazdaszervezetben megtelepedve az élősködők kisebb-nagyobb károsodást okoznak. E károk lehetnek közvetlenek vagy közvetettek. Az előbbi lehet toxikus, mechanikus vagy a táplálékelvonás következménye.

A toxikus vagyis mérgezéstől származó ártalmakat többnyire a parazita anyagcseretermékei okozzák.

Hozzászólások

Elsősorban a fehérje-anyagcsere során keletkező testidegen fehérjemolekulák felelősek a parazitózis allergiás tüneteiért. Az allergiás tünetek közül a legjellemzőbbek a bőrkiütések és az eozinofil sejtek felszaporodása a vérben. Mechanikus ártalmakat főképp a férgek okoznak: a nagy testű férgek elzárják a máj, az epe vagy a hasnyálmirigy vezetékét, sőt ha távolítsa el a parazitákat tömegben elszaporodnak, még bélelzáródást is okozhatnak.

Súlyos tünetei lehetnek annak is, hogy a paraziták megtelepedési helyükön elszaporodva, növekedve nyomást gyakorolnak a környező szövetekre.

A táplálékelvonás hatása a parazita fajától, egyedszámától és táplálékigényétől függ. Bizonyos élősködők a fehérjéket és a vitaminokat fogyasztják, mások aránylag sok vért vonnak el a szervezettől. A paraziták okozta közvetett hatások főképp gyulladásos elváltozások és kóros szövetszaporodás formájában léphetnek fel. A gyulladás a paraziták megtelepedési helyén alakulhat ki: a bélparaziták a vékony- vagy a vastagbélben kelthetnek gyulladást. A szöveti paraziták a tüdő, a máj, az agy vagy más szerv szöveteiben telepszenek meg, és gyulladást is az ennek megfelelő helyen okoznak.

Hangulatbefolyásoló baktériumok? - EgészségKalauz

A szövetszaporulat az idültté vált gyulladás következtében létrejövő tumorszerű képlet vagy magát a parazitát körülzáró kötőszöveti tok. Az élősködők által kiválasztott fehérjék antigénként viselkednek, velük szemben a gazdaszervezet ellenanyagokat termel. Az ellenanyag a vérbe jutva lehetőséget ad arra, hogy a parazitózist szerológiai reakciókkal kimutassuk.

Parazitózis, azaz élősködő okozta betegség akkor alakul ki, ha a parazita fertőzőképes alakja a számára alkalmas behatolási kapun - a szájon, a bőrön, a nyálkahártyákon, a méhlepényen át - a szervezetbe jut. A behatolást úgynevezett biológiai lappangási idő követi, ez idő alatt a parazita átesik a rá jellemző fejlődési cikluson, amelynek végén a testváladékokban, a székletben, a liquorban tömegesen jelennek meg az újabb parazitaalakok.

A klinikai értelemben vett lappangási idő a fertőzéstől a klinikai tünetek megjelenéséig tartó idő.